Forrás: http://fidesz.hu/index.php?Cikk=123760

Nem mindennapi döntést hozott hétfőn a Nemzeti Együttműködés Parlamentje: 336 igen, egy tévedésből megnyomott nem és 13 tartózkodó szavazattal felhatalmazták a Nemzeti Együttműködés Kormányát, hogy mostantól megtehessen bármit. És bár nem az ötvenes években élünk, tehát nem a szó szoros értelmében vett államosításról van szó, pl. senkit nem téeszesítenek, padlássöprés sem várható, de egy brutális ökokatasztrófa ürügyén a parlament azért csak felfüggesztette a jogállamiságot, ahogy eddig ismertük.

A hír: „Már sem hírt, sem véleményt nem lehet visszatartani vagy éppen eltitkolni. Szalai Annamária szerint nem az ő dolga, hogy meggyőzze az új médiarendszer ellenzőit. A médiatanács tegnap hivatalba lépett elnöke azt mondja, Európa számos országában működik a Magyarországon formálódóhoz hasonló berendezkedés, és a több kormányzati cikluson átívelő megbízatás megteremti a kiszámíthatóság feltételeit”.

Őrizetbe vették, közveszélyokozással és környezetkárosítással gyanúsítják a Mal Zrt. vezérigazgatóját. Ha nem bontotta volna le a jogállamot a Fidesz, ez nem feltétlenül lenne nyugtalanító hír. Nem sejlene vérlázító, alkotmányellenes populizmus és önkény mögötte.

Nem írhatunk le egyetlen szót sem az iszapömlésről anélkül, hogy előtte ne a megrendülésnek és az együttérzésnek adjunk hangot, valamint az egyetértésnek azzal, hogy kötelességünk mindent megtenni a hasonló esetek elkerülése érdekében, és segíteni a szenvedőknek, a károsultaknak. De ez után muszáj sokat beszélni arról, ahogyan a krízist az ország átéli.

Magától értetődik, hogy egy magáncég, amilyen a Mal Kft., csak annyit költ a kármegelőzésre, amennyit kikényszerítenek belőle (mert minden ilyen kiadás csökkenti a nyereségét). Vagy amennyit a saját becsülete diktál, de erre számítani nemigen érdemes.

Csodálkozom a csodálkozókon, csodálkozom rajtuk megint
S megint Semprun örökbecsű szavai jutnak eszembe azokról, akik csodálkoztak, hogy mit művelnek ezek a nácik, borzasztó, nem csak agresszívek, nem csak hazudnak, de rabolnak, sőt ölnek is, nohát, ezt azért nem hittük volna… „Miért csodálkoztok – mondja Semprun erre – Hát nem tudtátok, hogy nácik?”

Örülök, hogy ennyien csatlakoztatok a Charta XII. kerületi klubjához és annak különösen, hogy a tagok nagy része aktívan is részt vesz a klub életében.

Barátaim,

– Drukkolok nekik, hogy sikerüljön – ezt mondta az egyik utolsó interjújában, amit még pénzügyminiszterként adott, az új kormányra célozva. De bízott is benne?

Orbán Viktornak a környezeti katasztrófából is sikerült etnikai ügyet csinálnia.

Katasztrófahelyzetben egy dolgot várok el mindenkitől, aki nem áldozat: katonai rendet. A katona nem fecseg, nem keres felelősöket, nem vizionál a jövőről, hanem végzi a dolgát: menti az embereket. És védi őket a katasztrófa lehetséges, következő hullámától. Erre való az állam. Minden képviselőjével.

A szigorú költő szavai ezek Hubay-Vas-Ránki musicaljéből, az Egy szerelem három éjszakájából. Így folytatódnak: „… akármi újat sütsz ki, csak a szúrni, vágni, ütni marad ultima ratio.” Arról vitatkozik a szigorú költő a szelíd költővel, hogy vajon a ráció alapján, az érvek erejével kell-e szembeszegülni az erőszakkal, vagy erőszakkal kell az erőszakra válaszolni. Hihetetlen, de újra erre emlékeztető dilemmával kerülünk szembe.

2006 őszén máig feltáratlan hátterű, súlyos rendőri jogsértések történtek. Ha az akkori kormányoldal képviselői nem működnek együtt az ezt vizsgáló bizottsággal, nem képviselhetik meggyőzően a jogállam védelmét.

Az elmúlt hetekben, hónapokban nem csak e lap hasábjain alakult ki élénk eszmecsere a demokratikus Magyarország napról napra fogyatkozó esélyeiről, a jogállami működést garantáló intézményrendszer felszámolásáról. A második Orbán-kormány megalakulása óta gyakorlatilag ez a téma uralja a teljes balliberális nyilvánosságot.

Orbánék nem a választók miatt halasztják az igazság pillanatait október 4-re – ez legföljebb Budapesten lehet szempont, ahol a Fidesznek tavasszal sem volt abszolút többsége, és ahol a közintézmények leépítendő alkalmazottai, rokonságuk és híveik már mérhető szavazótömeget alkotnak. A végső ok az eddigi harci üzemmód és a hamis egység. A harci üzemmód lehetetlenné tette a békés berendezkedést, azaz a hatásos kormányzást olyan esetekben, amikor a cselekvés közegellenállásba ütközik. Amikor a sikerhez az érintettek valóságos együttműködésére van szükség, nem úgy, mint a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kinyomtatásához, bekeretezéséhez és kiakasztásához.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

(Quimby)