Az RTL Klub, például, külön tudósításban jelentette, hogy Becsehelyen „a pálinkafőző lángja nulla óra két perckor lobbant fel". Azért nem előbb, mert hiszen éjfél előtt még tiltva volt a pálinkafőzés, a finánckommandó akár le is rohanhatta volna a gazdát, s azért csak éjfél után két perccel, mert a helybéliek még soha nem láttak pálinkafőző berendezést, így gyakorlatuk se lehetett a használatában; de hiszen honnét is lett volna, amikor mindig tiszteletben tartották a törvényt, tán még pálinkát is csak most láttak először.

Ehhez képest a tv2 kedden hajnalban helyszíni élő műsorban számolt be a történtekről. Rendre kikapcsoltak egy faluba, megmutatva, hogy miként állja körül öt férfi és vagy húsz asszony (!) az üstöt és a lepárlóberendezést, melynek csapjából cseppenként ereszkedik alá a magyar ember saját, szabad és független pálinkája. Nem vagyunk tévékritikusok, hogy elemezzük a látottakat, annyit azonban megjegyeznénk, hogy a Virág nevű riporternőnek azt a rendre visszatérő kérdését, hogy „ez a rézüst konkrétan miből van?", kissé elnagyoltnak éreztük, pláne, ha mindenki részeg. Mindenesetre annak idején a dunapentelei acélmű első próbacsapolását ünnepelte hasonló lelkesedéssel a média, s ha ehhez hozzáveszem, hogy a stúdióban ülő Vujity Tvrtko egyenesen felkérte Orbán Viktort, hogy ha majd ő is főz pálinkát (hiszen most már a miniszterelnök is megteheti!), feltétlenül küldjön belőle kóstolót, akkor tényleg a legjobb úton haladunk a nemzeti együttműködésben, és semmi nem menti meg az országot attól, hogy 2030-ra, a Matolcsy-féle nagy menetelés végére gazdasági fejlettségben és életszínvonalban is lehagyjuk a fejlett Nyugatot.

Túl azon, hogy ezek a „rotyog már az üstben a házi pálinka" profilú tévétudósítások egy az egyben az ötvenes évek termelési riportjaira hasonlítanak, Vujity Tvrtkóhoz képest pedig a hatvanas évek üzemilap-szerkesztői és alkoholista brosúraírói a sajtószabadság kérlelhetetlen liberális harcosainak tekinthetők, fölösleges a médiaalkotmány meg a médiatanács fölötti aggodalom: a két legnagyobb kereskedelmi televízió a kormánypárti alapszervezetté avanzsált állami tévével együtt önként és pálinkától dalolva valósítja meg a nemzeti együttműködési programot.

Az aztán, hogy éppen a pálinka a legfőbb nemzeti ügyek megtestesítője, magától értetődő. Ha jól látjuk a kérdést, akkor a nemzeti ügyek kormányának választási ígéreteiből, majd a 29 pontos akciócsomagjából egyedül a pálinkafőzés valósult meg a maga teljességében, úgy is mint a fülkeforradalomban visszaszerzett nemzeti önrendelkezés gyakorlásának legmagasabb rendű formája. A többi csak majdnem valósult meg, ideértve az életszínvonal javulását, a közbiztonságot, az egészségügyi ellátást, illetve szinte már meg is valósult, mint például a radikális adócsökkentés, az egykulcsos, 16 százalékos családi adó bevezetése, amin a kormányzati kommunikáció szerint már csak a finomhangolás van hátra.

Hogy aztán mit kell érteni finomhangoláson, arra Sebők János mutatott rá a HVG-ben: még 2009 novemberében a leendő miniszterelnök erre az évre egyszeri és nagyarányú adócsökkentést ígért, a júniusi kormányalakítás után pedig nagy lélegzetű adóforradalmat. Júliusban bejelentette, hogy 2011 januárjától áttérünk az egykulcsos adórendszerre, szeptemberben viszont kijelentette, hogy „nem egykulcsos adót, hanem minden idők legalacsonyabb adókulcsát vezetik be". Múlt héten csütörtökön aztán a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára már arról beszélt, hogy csak 2013-tól lesz egykulcsos, 16 százalékos családi adó, hogy aztán az elmúlt vasárnap Orbán másik minisztere azt mondja: januártól mégis lesz egykulcsos, 16 százalékos családi adó.

Ha jól értjük, akkor a nemzeti ügyek kormányának nagy léptékű és forradalmi adóátalakítása ezekben az órákban, napokban és feltehetően években egyelőre a házanként főzött ötven liter pálinkában manifesztálódik, hiszen a pálinka után tényleg nem kell adót fizetni, kulcsa egyáltalán nincsen, és az egész család issza. Minthogy egyéb gazdasági ügyekben a kormány a finomhangolásnál láthatóan kissé megakadt, és halovány elképzelése sincsen arról, hogy mit akar tenni ezzel a gazdaságnak nevezett förtelemmel, ördögtől való képződménnyel, és a gazdaságpolitikai finomhangolása kizárólag abban merül ki, hogy egy Bathó Ferenc nevű, költségvetési tervezésért felelős helyettes államtitkárt napszakonként küldenek kényszerszabadságra, majd még ugyanabban az órában vissza is rendelik, egyelőre a pálinka az önrendelkezését visszanyert nemzet motorja.

Itt van továbbá a belügyminiszter, szintén finomhangolásilag. Amint arról már mindenki értesült, Pintér Sándor legutóbb egy gyűlésen, némileg szembemenve a hétvégén a polgármesteri székért induló mintegy háromezer kormánypárti jelölt választási ígéreteivel, gyakorlatilag az Apokalipszis eljövetelét hirdette meg 2010-re, amennyiben a kormány hathatós oltalma alatt szegénység, kínszenvedés, éhhalál vár a magyar nemzetre, rablóbandák járják az utcákat és fosztogatják a házakat, halók hörgése, árvák jajveszékelése veri fel éjjelente a magyar róna csendjét, Hunvald és Hagyó polgártársak pedig piti kis cukorkatolvajok lesznek a jövendő korrupt hivatalnokaihoz képest. Rémlik, mintha ugyanez a belügyminiszter azt ígérte volna, hogy két héten belül rendet tesz az egész országban, ám úgy látszik, ő is még csak a finomhangolásnál tart. Amint azt igen komoly tanulmányainkból, de főleg a még ennél is gazdagabb személyes tapasztalatainkból tudjuk, ilyen jelen- és jövőkép mellett kifejezetten stratégiai fegyver tud lenni a pálinka; ahogyan a riporter is mondta a tévében, „jó hallani, ahogy már rotyog".

Aztán jöhet a sör, alátéten a komplett adóbevallással.