A jelek szerint a hivatalban lévő magyar kormány nem erre készül, s kétharmados többsége és mindent elsöprő társadalmi támogatottsága folytán nem is kényszerül rá.
A parlament hétfőn sürgősséggel tárgyalta azt a törvényjavaslatot, amely a honvédelmi törvény módosításával megteremti a lehetőségét annak, hogy azokban az esetekben, amikor egyébként a törvény alapján rendkívüli intézkedések rendelhetők el, „gazdálkodó szervezet működése” rendeletben legyen az állam felügyelete alá vonható. A jogszabály kedden már meg is jelent a közlönyben, s a vörösiszap-katasztrófáért felelősnek kikiáltott MAL Zrt. már nem is ura önmagának.
A működés körében mindez azt jelenti, hogy az állam képviselőjének jóváhagyására vagy ellenjegyzésére lesz szükség a vezető tisztségviselők vagyoni kötelezettségvállalásainak érvényességéhez, a katasztrófahelyzet elhárításával, továbbá a károk enyhítésével összefüggésben pedig az adott esetben a társaság közgyűlése hatáskörébe tartozó döntéseket az állam képviselője hozza meg. Előbbi esetben nyilvánvalóan a cég vagyona eltüntetésének megakadályozása lehet a jogalkotó szándéka, utóbbiéban pedig a vagyon terhére nyújtható kártalanításra vonatkozó kötelezettségvállalás megtétele – a cég helyett, a cég, illetve tulajdonosai számlájára, hiszen a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a tőkeemelés is.
HIRDETÉS
<a href="http://ad.adverticum.net/click.prm?zona=24667&nah=!ie" target="_blank" title="Hirdetés"><img border="0" src="http://ad.adverticum.net/img.prm?zona=24667&nah=!ie" alt="Kattintson a hirdetésre!" /></a>
Természetesen bebizonyosodhat, hogy a cég vezetőit vagy munkavállalóit személyes felelősség terheli. Amíg azonban ez meg nem történik, addig az imént vázolt felhatalmazás indokolatlanul és aránytalanul korlátozza a tulajdonnal való rendelkezés jogát, s ezzel rendkívül veszélyes precedenst teremt.
A cégvagyon eltüntetésének megakadályozása megoldható lenne a büntetőeljárási törvény hatályos rendelkezései alapján is, a zár alá vétel és a biztosítási intézkedés jogintézményeinek alkalmazásával. Ezek ugyanis biztosítják azt, hogy a cég vagyona rendelkezésre álljon arra az esetre, ha jogerős bírói ítélet mondaná ki, valóban a cég embereit terheli a felelősség. A legfőbb különbség e között és a friss törvény megoldása között, hogy a büntetőeljárási kényszerintézkedésről a bíróság dönt, határozata ellen pedig rendes jogorvoslatra van lehetőség. Az új törvény azonban a korábbi tulajdonosoknak csak akkor teszi lehetővé az állami képviselő döntései miatt kárigényük érvényesítését, ha az einstandot lehetővé tevő rendeletet utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisíti.
S a felelősség tisztázásáig vajon van-e jogi indok arra, hogy az állam kikényszerítse a felelősség anyagi következményeinek viselését? Ha már eddig nem írta elő a még szigorúbb ellenőrzéseket és egy teljesebb körű felelősségbiztosítás meglétét, akkor ezt utóbb nem pótolhatja nem jogállami módon.
A jogalkotás egyelőre itt tart, nyíltan még nem ment el odáig, ami a nyilatkozatokból volt következtethető, jelesül, hogy a cég tulajdonosainak, vezetőinek a saját vagyonuk terhére kell a felelősséget vállalniuk. Ha a személyes kárfelelősségük fennáll, akkor az a polgári jog általános szabályai szerint természetesen egyébként is a teljes vagyonuk terhére áll fenn, de nem a károsultak, hanem a cég irányába. A károsultak káráért maga a cég lehet a felelős (ismét csak a polgári jogi kárfelelősség szabályai szerint, de csakis egy majdani jogerős bírói ítélet alapján), ebben az esetben viszont a tagok, részvényesek korlátozott felelősségét akkor sem lehet áthágni a jogállam sérelme nélkül, ha egyébként a tragédia miatt a legtöbben ezt kívánják.
A szerző ügyvéd
|