A müncheni napilap október 28-i számában jelent meg egy interjú Fischer Ádámmal. A következőkben az interjút teljes terjedelmében közöljük, magyar fordításban.

Süddeutsche Zeitung, 2010. október 28.

„A művészet a párttagkönyvből ered"

„Mindenki fél”: a durva kormánypárti befolyásolás elleni tiltakozásképpen Fischer Ádám vezető karmester elhagyja a budapesti Magyar Állami Operaházat

Júniusban menesztették Kovalik Balázst, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetőjét, pár nappal ezelőtt következett Vass Lajos főigazgató kiebrudalása. Most pedig a vezető karmester, Fischer Ádám kényszerül elhagyni a Házat. Szeptemberben máris lemondott főzeneigazgatói tisztségéről. Mindez a májusi választások utáni jobbratolódás következménye: azóta kormányoz kétharmados többséggel a jobboldali-konzervatív Fidesz-MPSZ.

SZ: Miért hagyja el a Magyar Állami Operaházat?

Fischer: A konkrét ok az, hogy a kormányzat egy úgynevezett miniszteri biztost nevezett ki, és az Operát gondnokság alá helyezte. A múlt hét óta ez a biztos immáron intendáns. Ő, Horváth Ádám, egy saját képességei okán kevéssé foglalkoztatott énekes, aki még sosem volt magasabb pozícióban, viszont a kormányzópárt legszűkebb vezető köreihez tartozik.

SZ: Mivel hívta fel magára a figyelmet Horváth úr a Házban?

Fischer: Hivatalba lépése után egyik első cselekedete volt, hogy lemondta A bolygó hollandi januárra tervezett premierjét, amit Kovalik és én csináltunk volna.

SZ: Vass Lajos kirúgását a magas deficittel indokolta a minisztérium, amiért neki kell vállalni a felelősséget. Helytálló ez a vád?

Fischer: Ezt nem tudom pontosan, mivel semmi dolgom nem volt a pénzügyekkel, de azt hiszem, az igazság valahol középen van. Jóllehet nem tenném tűzbe a kezemet Vassért, ám közben mégis az a döntő tényező, hogy ki melyik párthoz tartozik.

SZ: De sem Ön, sem Kovalik nincs elkötelezve pártpolitikailag.

Fischer: Szemmel láthatóan liberális beállítottságúnak számítunk.

SZ: És ez a Fidesz alatt többé már nem lehetséges?

Fischer: Nézze, nagyon sok szájat kell megtömniük. Aki most pozícióba kerül, az párttag, mint talán az új főzeneigazgató, Győriványi Ráth György is. Ő is a Fideszhez húz. És a nagybátyja pedig miniszter volt az első jobboldali kormányzat idején. Természetesen az ember nem felelős a családjáért, de azt gondolom, ezek a személyek pártpolitikailag összefonódtak. Az a probléma, hogy nyolc évvel ezelőtt ő már volt főzeneigazgató, és amikor a szocialisták hatalomra kerültek, menesztették. És most megint visszatér.

SZ: Ez úgy hat, mint egy diktatúrában.

Fischer: Ez magyar hagyomány. A régi egyiptomiakhoz hasonlítanám ezt: ha új fáraó kerül hatalomra, elrendeli, hogy a múlt nem történt meg.

SZ: Magyarország nem érzi magát demokráciának?

Fischer: Ezt talán szociológiailag kell szemügyre venni. A magyarok mindig a vesztes oldalon álltak, és puha diktatúra után vágyakoznak. De erről egy szociológust kellene megkérdeznie. Én csak azt tudom, hogy hatalomátvétel zajlik, hogy minden állami intézménynél, minden állami vállalatnál elbocsátanak mindenkit, akiről azt gondolják, baloldali vagy liberális, és a saját embereikre cserélik őket. Ezek részben ugyanazok az emberek, akiket nyolc évvel ezelőtt a szocialisták bocsátottak el.

SZ: Tehát ennyire szokatlan volt esztétikailag, amit ön és Kovalik tervezett az Operaházban?

Fischer: Részben igen. Mai szemmel azt kell mondanom, hogy kissé naiv voltam. Kovalik kiebrudalása után például erőteljesen azon dolgoztam, hogy Ioan Holender a Bécsi Állami Operaházból Budapestre jöjjön művészeti vezetőnek. A miniszter tárgyalt is vele, de úgy tűnik, a pozíciót már sokkal korábban kiosztották. A következő okból akartam Holendert: a budapesti opera egy társulattal rendelkező repertoárszínház, s ez a kombináció, azt hiszem, nagyon veszélyeztetve van, hacsak nincs egyenesen halálra ítélve. Az egyetlen ember, aki nemzetközi szinten ebben a szisztémában gondolkodik, Holender.

SZ: Holender valóban nem egy képromboló. Hol volt a probléma?

Fischer: Kidobta volna azokat az énekesnőket, akik harmincöt évesen még csak Barbarinát énekelték. De a repertoárszínháznak szüksége van harminc- és negyvenéves rendezésekre is. Hogy ez még up to date, és versenyben maradhat a stagione-rendszerrel, abban én már nem hiszek. De Holender még igen.

SZ: Németországban működik ez a rendszer.

Fischer: Azokban a Házakban, ahol van pénz. De egy budapesti társulati színházban, magyar énekesekkel nem lehet érdekes színházat csinálni. A régi rendezéseknek csak akkor van értelmük, ha Nyetrebkók állnak rendelkezésünkre. Ennek ellenére hinni akartam, hogy érdemes.

SZ: A politikai befolyáson túl művészi változásokat sem sikerült keresztülvinnie?

Fischer: Senki sem akart ilyesmit: sem a közönség, sem a társulat, sem a sajtó. Azt hittem, azt várják tőlem, hogy olyan produkciókat hozzak létre, amelyek Magyarországra irányítják a figyelmet. De minden produkció, ami akár csak félig-meddig érdekes, zavarja az üzemet. Terveztük, hogy megcsináljuk az Intolleranzát Schlingensieffel. Ez mindenki érdekeit sértette volna.

SZ: Maradt volna, ha vezényelhette  volna a Hollandit?

Fischer: Erre azt mondanák Magyarországon: ha a nagymamámnak kereke volna… Nem tudom, mert hatalmas felbolydulás van az egész országban, és nem tudni, mi jöhet még, ha a politikusok közvetlenül beleártják magukat az Opera ügyeibe. Az új kormánybiztos minden tervünkbe beleavatkozott. Hatalmas jogi bizonytalanság uralkodik. Nincsenek szerződések, s ha valakinek kivételesen mégis van, ahhoz senki sem tartja magát. Így senkit sem tudok leszerződtetni, s nem tudok főzeneigazgató lenni.

SZ: A Fidesz választási győzelme előtt is jelen volt már ez a jogi bizonytalanság?

Fischer: A Fidesz semmi újat sem talált ki, csak megerősítette a rosszat. Nézze: Kovalik egy hónappal ezelőtt még hatalmas sikert aratott Boito Mefistofeléjével. De ez nem érdekelte a Fideszt. Ezért ráfogták, hogy túllépte a költségeket. Ez összefügg azzal, hogy a műszak túlórákat provokál, amit nem tudok zokon venni, mert nagyon kevés pénzt keresnek. Kétségtelen, az Operaház fél éve nem fizette ki a túlóradíjakat, mert nem volt rá pénze.

SZ: Hogyan tovább Magyarországon?

Fischer: Megítélésem szerint az ország bezárkózik majd. A Fidesz intézkedéseivel szemben sincs ellenállás, mert mindenki fél.

SZ: Nemzetközi elismertsége nem kötelezi önt ellenállásra?

Fischer: Részint igen, részint nem. Továbbviszem a Budapesti Wagner-napokat. De az Operaházba nagyon sokat kellene befektetnem – és nagyon kevés eredmény származik belőle.

Egbert Tholl

Fordítás: Bóka Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.