A közéleti események iránt érdeklődők hallják, olvassák, hogy hat év miniszterelnökség, majd másfél év hátrahúzódás után új platformot alakít és az MSZP megújításán dolgozik. Politikai értelemben Gyurcsány Ferenc, ha nem is fiatal, de az időstől messze van. Hol lesz a helye kettő, négy vagy tíz év múlva a magyar politikában?
Annak látom a nagyobb valószínűségét, hogy nem leszek újra miniszterelnök és pártelnök. Ennek rövid távon igen nagy, de hosszabb távra előretekintve is jelentős a valószínűsége. Az ember, különösen, ha betöltötte már ezt a két posztot, akkor nem azért kell elsőrendűen politizálnia, hogy még egyszer az legyen. Hanem azért, mert valamit gondol erről az országról. De arra lesz befolyásom, hogy mi történik a baloldalon. A cél pedig az, hogy a baloldalnak legyen befolyása arra, mi történik Magyarországon.
A Fidesz elképesztő megerősödésével kapcsolatban egyre hangsúlyosabban beszélnek a váltópárt fontosságáról. De hol van az megírva, hogy rövidebb vagy hosszabb távon az MSZP lesz az? A következő nagy megmérettetés 2014-ben lesz. Akkorra váltópárt lehet a szocialista?
Éppen az a lényeg, hogy ez nincs megírva sehol! Egy távoli példa: attól, hogy az ötvenes években jó volt a magyar futball, semmi garancia nincs arra, hogy a kétezres években is jó lesz. Az MSZP a rendszerváltás óta eltelt húsz évben három választást nyert, de ebből a jövőre nézvést semmi sem következik. Csupán annyi vonható le tanulságként, hogy a múltja tiszteletre méltó, de nem tudjuk, mit hoznak a következő évek. Ez azokon múlik, akik ma csinálják az MSZP politikáját, s azon, értik-e a dolgukat. Úgy látom, egy hagyományos baloldali párt nem lesz sikeres a Fidesszel szemben. Sokkoló számomra az élmény, hogy igen sok, hozzám hasonló gondolkodású és kultúrájú ember, aki szívből utálja a Fideszt, nem hajlandó az MSZP-re szavazni. Erre nem lehet azt a választ adni, hogy akkor majd egy kicsikét jobban csináljuk. Meg kell találni az okot és meg kell érteni, hogy ilyen feltételek mellett sokaknak miért ciki az MSZP. Erre mondom, hogy rendszerváltás mélységű fordulat szükséges a szocialistáknál, ennek politikai, erkölcsi és szervezetirányítási vetületeivel együtt.
Egyszer már nekifutott annak, hogy elfoglalja és átalakítsa az MSZP-t, s az sem mondható, hogy sikertelen lett volna. Igaz, az sem, hogy sikeres. Miért gondolja, hogy most olyan pillanat van, amikor át lehet alakítani a pártot? Miért gondolja, hogy ezt a jelenlegi vezetés is belátja?
Az én történetem meglehetősen furcsa. Nagyon váratlanul és gyorsan kerültem a politika középpontjába. Korábban, 2000-ben és 2002-ben többször írtam arról, hogy először a pártot kell átalakítani, mert amíg az nincs megcsinálva, addig nem lehet jól kormányozni. Aztán jött hirtelen Medgyessy Péter lemondása, én meg ott láttam magam miniszterelnökként a kormány közepén. Amikor az ember kormányoz, akkor nem tudja maga mögött átalakítani a pártját, mert végtelenül tart attól, hogy megszűnik a többsége. Ereje nagy részét arra fordítja, hogy az ellenfeleivel küzdjön, és a hátsó részeket összetartsa. Ez még inkább igaz lett 2006-tól. Holott előtte azt hittem, ekkor eljön az idő az átalakításra, másrészt a választási győzelemben nagyon bíztam. Ám kiderült, borzasztó pocsék helyzetben van a költségvetés. Gyorsan megértettem, hogy itt hatalmas verekedések jönnek. Így elmaradt a párt átformálása. Egyébként azt gondolom, ellenzékben kell hozzányúlni a párthoz, akkor lehet rendbe rakni, felkészülve a kormányzásra. Kormányzáskor pedig, rövidebb vagy hosszabb idő alatt, elkopik a párt. Nagyon sokat tanultam az elmúlt időszakból, talán valamennyit változtam is.
A minap jelent meg egy terjedelmes interjú a Népszabadságban az önkormányzati választás legnagyobb szocialista nyertesével, Botka Lászlóval. A posztján megerősített szegedi polgármester Szili Katalint és Önt a „múlt emberének”, egyben „lejárt szavatosságú politikusnak” mondta. Szili elmúlt évekbeli politizálását láttuk, most elment, ezt értjük. De nem feszül ellentmondás aközött, hogy egy lejárt szavatosságú politikus akarja belső rendszerváltással megújítani a jövő MSZP-jét?
Elég könnyű helyzetben vagyok. A mi életünket nem az dönti el, hogy adott esetben mit mondunk egymásra. A választók döntenek el minden fontos kérdést. De ha nyitni akarunk, akkor jobban tesszük, ha belül vigyázunk egymásra, s nem gyilkoljuk le a másikat. A politikában a régi és az új lemez cseréje szinte mindig zajlik. Lesznek, akik elmondják: Gyurcsány egy lejárt lemez, menjen! Vagy azt mondják, ne Gyurcsány, hanem a másik menjen, s mi hallgatjuk őt. Ezen nem kell megsértődni.
Botka kijelentése nem politikai hálátlanság?
Belőlem olyan mondatot nem fognak kihúzni, amelyben minősítem bármely politikustársamat. Én nem így fogalmazok. Azt mondom, ha a választók úgy látják, hogy egy párton belül nem vigyáznak egymásra az ott lévők, akkor megkérdik: hogyan vigyáznának ránk? Belül viszont vitatkozni kell. Zárt körben mondtam én olyat, hogy ki jó és rossz minőségű ember.
Ki is szivárgott...
Ez nem az én dolgom. Nyilvánosan viszont nem minősítettük egymást.
Az új platform szervezése közben világos, nem robban a párt, a megújulást belülről képzeli el, miközben hangsúlyosan beszél arról, hogy „minden hatalmi harcot kerülni fog.” De tetszik vagy sem, a politika párton belül és pártok között hatalmi harcok sorozatáról is szól. Meddig kerüli a harcot?
Én ennek kapcsán csak az MSZP-n belüli helyzetről beszélek. A politikai küzdelemnek a végén, természetesen, van hatalmi következménye. De a harc nem hatalmi, hanem politikai természetű. De akinek az álláspontját végül szocialista párt többsége elfogadja, akkor nyilvánvalóan ennek képviseletében ők kapnak markánsabb szerepet. Nagy kultúrája van minden pártnak abban, nekünk is, hogyan kell elgáncsolni a másikat, hogyan kell hálót szőni, hogyan kell rosszat mondani a másikra, s hogyan kell kiszivárogtatni. Ezt én nem csinálom! Azt mondom, kollégák, nyíltan, ki mit gondol, mondja el! Fejtse ki, mit akar. Menjen el Gyulára, Keszthelyre, beszélgessen az emberekkel. Közben pedig nem gyűjtünk kongresszusi küldötteket, nem léptetünk be senkit a pártba, hogy több támogatónk legyen. Csak beszélgetünk, hogy megismerjük egymás véleményét. Szerintem ez mindegyikünknek jó.
Megfordult a fejében az az opció, hogy semmilyen formában nem tér vissza a nagypolitikába?
Oh, hát hogyne! Ezerszer, ezerszer!
És mi döntött amellett, hogy mégis?
Végtelen módon elégedetlen vagyok azzal, hogy ebben az országban merrefelé mennek a dolgok. De azzal is, ahogy erre az ország jelentős része reagál. Csöndesen tűrik az ország elfoglalását, engedik magukat átverni. Erre muszáj valamit mondani, azt a hétszázát!
Annak látom a nagyobb valószínűségét, hogy nem leszek újra miniszterelnök és pártelnök. Ennek rövid távon igen nagy, de hosszabb távra előretekintve is jelentős a valószínűsége. Az ember, különösen, ha betöltötte már ezt a két posztot, akkor nem azért kell elsőrendűen politizálnia, hogy még egyszer az legyen. Hanem azért, mert valamit gondol erről az országról. De arra lesz befolyásom, hogy mi történik a baloldalon. A cél pedig az, hogy a baloldalnak legyen befolyása arra, mi történik Magyarországon.
A Fidesz elképesztő megerősödésével kapcsolatban egyre hangsúlyosabban beszélnek a váltópárt fontosságáról. De hol van az megírva, hogy rövidebb vagy hosszabb távon az MSZP lesz az? A következő nagy megmérettetés 2014-ben lesz. Akkorra váltópárt lehet a szocialista?
Éppen az a lényeg, hogy ez nincs megírva sehol! Egy távoli példa: attól, hogy az ötvenes években jó volt a magyar futball, semmi garancia nincs arra, hogy a kétezres években is jó lesz. Az MSZP a rendszerváltás óta eltelt húsz évben három választást nyert, de ebből a jövőre nézvést semmi sem következik. Csupán annyi vonható le tanulságként, hogy a múltja tiszteletre méltó, de nem tudjuk, mit hoznak a következő évek. Ez azokon múlik, akik ma csinálják az MSZP politikáját, s azon, értik-e a dolgukat. Úgy látom, egy hagyományos baloldali párt nem lesz sikeres a Fidesszel szemben. Sokkoló számomra az élmény, hogy igen sok, hozzám hasonló gondolkodású és kultúrájú ember, aki szívből utálja a Fideszt, nem hajlandó az MSZP-re szavazni. Erre nem lehet azt a választ adni, hogy akkor majd egy kicsikét jobban csináljuk. Meg kell találni az okot és meg kell érteni, hogy ilyen feltételek mellett sokaknak miért ciki az MSZP. Erre mondom, hogy rendszerváltás mélységű fordulat szükséges a szocialistáknál, ennek politikai, erkölcsi és szervezetirányítási vetületeivel együtt.
Az én történetem meglehetősen furcsa. Nagyon váratlanul és gyorsan kerültem a politika középpontjába. Korábban, 2000-ben és 2002-ben többször írtam arról, hogy először a pártot kell átalakítani, mert amíg az nincs megcsinálva, addig nem lehet jól kormányozni. Aztán jött hirtelen Medgyessy Péter lemondása, én meg ott láttam magam miniszterelnökként a kormány közepén. Amikor az ember kormányoz, akkor nem tudja maga mögött átalakítani a pártját, mert végtelenül tart attól, hogy megszűnik a többsége. Ereje nagy részét arra fordítja, hogy az ellenfeleivel küzdjön, és a hátsó részeket összetartsa. Ez még inkább igaz lett 2006-tól. Holott előtte azt hittem, ekkor eljön az idő az átalakításra, másrészt a választási győzelemben nagyon bíztam. Ám kiderült, borzasztó pocsék helyzetben van a költségvetés. Gyorsan megértettem, hogy itt hatalmas verekedések jönnek. Így elmaradt a párt átformálása. Egyébként azt gondolom, ellenzékben kell hozzányúlni a párthoz, akkor lehet rendbe rakni, felkészülve a kormányzásra. Kormányzáskor pedig, rövidebb vagy hosszabb idő alatt, elkopik a párt. Nagyon sokat tanultam az elmúlt időszakból, talán valamennyit változtam is.
A minap jelent meg egy terjedelmes interjú a Népszabadságban az önkormányzati választás legnagyobb szocialista nyertesével, Botka Lászlóval. A posztján megerősített szegedi polgármester Szili Katalint és Önt a „múlt emberének”, egyben „lejárt szavatosságú politikusnak” mondta. Szili elmúlt évekbeli politizálását láttuk, most elment, ezt értjük. De nem feszül ellentmondás aközött, hogy egy lejárt szavatosságú politikus akarja belső rendszerváltással megújítani a jövő MSZP-jét?
Elég könnyű helyzetben vagyok. A mi életünket nem az dönti el, hogy adott esetben mit mondunk egymásra. A választók döntenek el minden fontos kérdést. De ha nyitni akarunk, akkor jobban tesszük, ha belül vigyázunk egymásra, s nem gyilkoljuk le a másikat. A politikában a régi és az új lemez cseréje szinte mindig zajlik. Lesznek, akik elmondják: Gyurcsány egy lejárt lemez, menjen! Vagy azt mondják, ne Gyurcsány, hanem a másik menjen, s mi hallgatjuk őt. Ezen nem kell megsértődni.
Botka kijelentése nem politikai hálátlanság?
Belőlem olyan mondatot nem fognak kihúzni, amelyben minősítem bármely politikustársamat. Én nem így fogalmazok. Azt mondom, ha a választók úgy látják, hogy egy párton belül nem vigyáznak egymásra az ott lévők, akkor megkérdik: hogyan vigyáznának ránk? Belül viszont vitatkozni kell. Zárt körben mondtam én olyat, hogy ki jó és rossz minőségű ember.
Ki is szivárgott...
Ez nem az én dolgom. Nyilvánosan viszont nem minősítettük egymást.
Az új platform szervezése közben világos, nem robban a párt, a megújulást belülről képzeli el, miközben hangsúlyosan beszél arról, hogy „minden hatalmi harcot kerülni fog.” De tetszik vagy sem, a politika párton belül és pártok között hatalmi harcok sorozatáról is szól. Meddig kerüli a harcot?
Én ennek kapcsán csak az MSZP-n belüli helyzetről beszélek. A politikai küzdelemnek a végén, természetesen, van hatalmi következménye. De a harc nem hatalmi, hanem politikai természetű. De akinek az álláspontját végül szocialista párt többsége elfogadja, akkor nyilvánvalóan ennek képviseletében ők kapnak markánsabb szerepet. Nagy kultúrája van minden pártnak abban, nekünk is, hogyan kell elgáncsolni a másikat, hogyan kell hálót szőni, hogyan kell rosszat mondani a másikra, s hogyan kell kiszivárogtatni. Ezt én nem csinálom! Azt mondom, kollégák, nyíltan, ki mit gondol, mondja el! Fejtse ki, mit akar. Menjen el Gyulára, Keszthelyre, beszélgessen az emberekkel. Közben pedig nem gyűjtünk kongresszusi küldötteket, nem léptetünk be senkit a pártba, hogy több támogatónk legyen. Csak beszélgetünk, hogy megismerjük egymás véleményét. Szerintem ez mindegyikünknek jó.
Megfordult a fejében az az opció, hogy semmilyen formában nem tér vissza a nagypolitikába?
Oh, hát hogyne! Ezerszer, ezerszer!
És mi döntött amellett, hogy mégis?
Végtelen módon elégedetlen vagyok azzal, hogy ebben az országban merrefelé mennek a dolgok. De azzal is, ahogy erre az ország jelentős része reagál. Csöndesen tűrik az ország elfoglalását, engedik magukat átverni. Erre muszáj valamit mondani, azt a hétszázát!
